A Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége (FSLI), a Spiru Haret és az Alma Mater szakszervezeti triumvirátusa most közös hangon fohászkodik Nicușor Dan államfőhöz: ne írja alá azt a deficitcsökkentő törvényt, amelyet a kormány lendületes felelősségvállalással lökött át a parlamenti kátyúkon.
„Elnök úr, ne vegyen részt az oktatás kicsinálásában!” – áll a szakszervezetek csütörtöki közleményében, amelyből árad a kétségbeesés, mintha a tanévkezdés reggelén még mindig nem lenne meg a fizika tanár. Szerintük az új intézkedések – ha valóra válnak – nem csak a tanárokat fogják padlóra küldeni, de a diákok sem ússzák meg szárazon. Több óra, nagyobb osztálylétszám, kevesebb ésszerűség – nagyjából ez a képlet, amitől a pedagógusok pulzusa megugrik.
És akkor jött Daniel David oktatási miniszter, aki szerint a román tanárok heti óraszáma „nevetségesen alacsony” – mire a szakszervezetek visszakézből odacsaptak a statisztikákkal: a számok nem hazudnak, tessék megnézni az EU-átlagot. Ha még kettőt rátesznek, Románia nemcsak előzni fog, de le is hagyja a kontinenst – de nem biztos, hogy ez az a verseny, amit érdemes megnyerni. A zsúfoltabb osztályokkal pedig csak annyi a baj, hogy a tanár hangja visszhangzik majd a tömegen, miközben a diákok fele már a túlélési ösztöneivel küzd. Oktatás? Fejlődés? Hát, maximum a zajszint fejlődik.
„Az államfőnek vissza kellene küldenie ezt a törvényt a parlamentnek – írják a szakszervezetek –, és ki kellene radírozni belőle azokat a pontokat, amelyek hosszú távon nem megreformálják, hanem kiszárítják az oktatási rendszert. Reméljük, legalább most, a tizenkettedik órában, valaki felébred a minisztériumi álomból.” A három szakszervezet pénteken 11 órakor személyesen is bekopog az elnöki hivatalba – hátha a papírnak és a kézfogásnak még van némi súlya egy olyan országban, ahol a tanárok lassan több levelet írnak, mint amennyit órát tartanak.
HANNA
