A Maszol cikke már a címével beállítja a hangulatot: „román nép, készülj a böjtre, mert mindent az ukránoknak adunk”. Ez a recept ismerős: először jön a sokkoló felütés, majd a tartalomban a langyos víz, tele olyan fordulatokkal, mint a „nem lehet pontosan tudni” vagy a „nem beszélünk róla nyilvánosan”. Magyarán: fújunk egy nagy lufit, majd a végére hagyjuk, hogy saját magától szépen leereszd.
A valóság viszont ott bujkál a sorok között: Románia pénzt keresett az ukrajnai fegyverexporton. És nem is keveset. Egy iparágról beszélünk, amely 2022 előtt már a klinikai halál állapotában volt, most meg úgy pörög, mintha újraélesztették volna.
A cikk mégis úgy tesz, mintha a segélycsomagok tartalmának titkosítása valami világvége-összeesküvés lenne. Hát persze. Egy háború kellős közepén nyilván mindenki arra vágyik, hogy a szállítmányok pontos listája felkerüljön a Facebookra, lehetőleg térképpel és menetrenddel együtt, hogy az orosz rakéták is biztosan odataláljanak.
De nézzük a száraz tényeket:
Románia 570 millió eurót kapott az EU-tól az ukrán menekültek támogatására. Ez a pénz nem az ukránok bankszámláján landolt, hanem román szállodákban, panziókban, éttermekben. Magyarán: az ukrán menekültek tartották életben azt a turizmust, amelyik amúgy épp a vegetálás utolsó stádiumában volt.
Az EU milliárdos infrastrukturális beruházásokkal is beszállt: vasútvonalak, kikötők, hidak, logisztikai központok. Ezek véletlenül mind Romániában vannak, nem Ukrajnában. A konstancai kikötő például villamosítást kapott százmillió euróért, aminek köszönhetően a következő évtizedben a román export és tranzit is olajozottabban megy majd.
Az USA a maga 220 millió eurós katonai infrastruktúra-fejlesztésével sem az ukránokat szerette volna kényeztetni, hanem a román légibázisokat: Mihail Kogălniceanu és Câmpia Turzii most már gyakorlatilag NATO-színvonalú. És ha mindez nem lenne elég: kedvezményes hitel, vissza nem térítendő támogatás, állami szubvenciók – mind Románia felé.
A hab a tortán: kereskedelem
A konstancai kikötő 2023-ban rekordforgalmat bonyolított: 92,5 millió tonna, ebből 14 millió tonna ukrán gabona. Ez olyan tranzitbevételeket hozott, amitől a költségvetés is jobban érzi magát. Nem véletlen, hogy az érintett szektorban már mindenki inkább a „gabona-aranykorról” beszél, nem pedig veszteségről.
És ott vannak még az ukrán cégek, befektetők, munkások, akik szintén itt költik el a pénzüket, adóznak és dolgoznak. Egy részük kisebb vállalkozás, másik részük több tízmilliós befektetés – de közös nevezőjük, hogy mind a román gazdaságot pörgetik.
A katonai „ajándékokról” sem árt tudni: Románia átadott egy régebbi Patriot rendszert és néhány rozsdás szovjet relikviát, amitől már úgyis szabadulni akart. Cserébe kapott modernebbet, jobbat, pénzt is. Ez nagyjából olyan, mintha a padlásról lehozott fekete-fehér tévét odaadnánk valakinek, majd kapnánk helyette egy vadiúj 4K-s plazmát.
Összességében: a „Románia elszegényedik Ukrajna miatt” narratíva ugyan jól hangzik azoknak, akik szeretnek világvége-sztorikat terjeszteni, de a valóság az, hogy Románia eddig nettó nyertese a helyzetnek. Pénz, beruházások, export, munkahelyek, infrastrukturális fejlesztések – mind ide jöttek.
H.
