Nicușor Dan államfő kedden szokásos rohanó napot zárt: délután a Victoria-palotában koalíciós főnökökkel vitázott a deficitcsökkentés második köréről, estére már a Cotroceni-palotában fogadta Moldova külügyminiszterét, majd diplomáciai fogadáson mosolygott a pezsgőspohár fölött. Egyik percben költségvetési szigorról tárgyal, a másikban diplomáciai small talk – igazi multitasking.
A deficitcsökkentő csomag körüli asztalnál ott ült Ilie Bolojan kormányfő és Sorin Grindeanu szociáldemokrata vezér is, akik közül az előbbi a fiskális szigor, az utóbbi inkább a politikai túlélés nagymestere. A megbeszélés lényege: hogyan húzzuk össze a nadrágszíjat úgy, hogy közben a választók ne vegyék észre, hogy levegőt sem kapnak.
De ha már pénz és gazdaság: Alexandru Nazare pénzügyminiszter is bedobta a maga ötletét – a kft.-k minimális törzstőkéjét a vállalkozás méretéhez kötné. Vége a legendás „1 lejes” cégek korszakának, amelyek inkább tartoztak a román kreatív irodalomhoz, mint a gazdasághoz. Az új szabály szerint a kisebb vállalkozások 500 lejről indulnának, a közepesek már 5000-rel, a nagy halak pedig 90 ezerrel – mert ha valaki milliókat forgat, talán nem kéne a szomszéd gyerek zsebpénzével játszania.
Nazare szerint így végre kiszűrhetők lesznek a „fantomcégek” – azok a csodálatos vállalkozások, amelyeknél a könyvelésen kívül semmi sem létezett. A logika világos: aki komolyan gondolja, tegye le az asztalra a pénzt. Aki nem, az menjen vissza Facebookra panaszkodni a bürokráciáról.
És hogy mennyire fontos a pénzforgás, azt a Román Nemzeti Bank friss jelentése mutatja: júliusban fél százalékkal nőtt a magánszektor hitelezése, ami első hallásra nem sok, de 439 milliárd lejnyi állomány esetében már szép summa. A lejhitelek ugyan stagnálnak, de a devizában felvett kölcsönök gyorsabban híznak – mert úgy tűnik, a román vállalkozó még mindig szeret kockáztatni, hátha a valutapiac egyszer tényleg neki dolgozik.
Ha összehúzzuk a szálakat, egy érdekes képet kapunk: az állam deficitcsökkentést játszik, a pénzügyminiszter fantomcégeket vadászik, a bankok pedig újra szívesen öntenek pénzt a gazdaságba. Mindeközben a politikai elit próbálja megmagyarázni, hogy a megszorítás valójában nem megszorítás, hanem „strukturális reform” – ami nagyjából olyan, mintha a diétát nem fogyókúrának, hanem „életmódváltásnak” hívnánk.
A kérdés már csak az, hogy a román vállalkozó és átlagpolgár mennyire veszi be a kommunikációs trükköt. A deficit lehet, hogy csökken, a törzstőke nő, a bankhitelek pedig szépen ketyegnek – de ha a hónap végén a pénztárca mégis kong, akkor a „strukturális reform” pont annyit ér, mint egy fantomcég mérlegkimutatása: papíron jól néz ki, a valóságban semmit sem ér.
Hanna
