Egyre jobban és egyre többször futunk bele olyan tartalmakba, amelyeket erdélyi magyarok gyártanak, és nekünk szólnak. Nekünk, erdélyi magyaroknak – látszólag ez így nagyon pöpec, a paraván mögött azonban felsejlik a mély és szervezett putyinizmus arca. Akárhogy is tagadják, ez az orosz metodicska erdélyi kivitelben. Alább elmagyarázom, miről van szó.
Az egyik legtöbb érzelmet és kommentet kiváltó téma az erdélyi magyarok szavazati joga és a 2026-ban tartandó magyarországi parlamenti választások. Most nem akarok külön esszét írni arról, hogy mit jelent és milyen ellentmondásai vannak a magyar választási törvénynek, inkább nézzük meg, miként használják fel ezt a közösségimédiás huszárok és huszárinák, hogy az általuk gyártott és népszerűsített tartalmakkal még jobban elmélyítsék a gyűlöletet az egyszerű emberek között – pusztán csak azért, hogy maguknak és kedvenc pártjuknak valamiféle politikai tőkét szerezzenek. A módszer nem új, és Moszkva felől érkezik – aki pedig a helyi viszonyokra szabja, az az „erdélyi tartalomgyártónak” nevezett propagandista.
1. Az ostromlott erőd mítosza
Ahogy Oroszország azzal igazolja a háborút saját lakossága előtt, hogy a NATO ellen kell védekeznie, úgy az erdélyi magyar tartalomgyártó is megtalálja a módját annak, hogy ostromlott erődként állítsa be az erdélyi magyar társadalmat.
Amikor a romániai parlamenti választások kerülnek szóba, akkor a románokkal szemben kell megvédenünk magunkat, ezért csakis arra az egy pártra szavazhatunk, amelyiket ezek a propagandisták javasolják nekünk. Amennyiben nem így teszünk, úgy árulókká válunk: cselekedeteink miatt elvész a nemzet, mind meghalunk, és így tovább.
A magyarországi parlamenti választásokon ugyanez a metodicska terjedt el Erdélyben: amennyiben nem marad Orbán a hatalmon, akkor oda a pénz, a támogatás, a szeretet – és jön a pusztulat. Aki ezt nem érti meg, vagy nem oda szavaz, ahova kell, az áruló, liberális, balliberális, sorosista, brüsszelpárti és a többi.
2. Kell egy képzeletbeli veszély, amitől megvédenek
Ahogy Oroszország azért gyilkolja az ukrán gyerekeket, mert „a NATO ellen védekezik”, úgy az erdélyi magyar tartalomgyártó azért üti-vágja a liberálisokat – éljenek azok bárhol –, mert „el akarják venni a szavazati jogát” az egyszeri erdélyi magyarnak.
A veszély képzelt: bár valóban van egy maroknyi idióta, szélsőséges, aki elvben elvenné tőlünk a szavazati jogot, ezek messze nem képviselnek akkora létszámot vagy politikai erőt, hogy az bármiféle ellenkezést indokoljon. A jelenlegi ellenkezés mértékét tekintve inkább beszélhetünk túlreagálásról, politikai hisztériáról, semmint valós védelemről.
A módszer lényege: felvázolnak egy nem létező veszélyt, egy-két valódi elszólást vagy kontextusból kiragadott mondatot mutatnak be úgy, mintha ez a veszély valós lenne. Amikor a közönség agya kellőképpen átmosásra került – és az utóbbi 15 év kormánypropagandája után ez már nem nehéz feladat –, akkor a nevezett tartalomgyártó rámutat arra a politikai erőre, aki majd megvédi őket ettől a veszélytől. Ki más lenne ez, mint Orbán?
Na, ugye?
És ezzel szemben mi a valóság?
A szavazati jogunk elvesztésének valós veszélye egy percig sem állt fenn, ebből kifolyólag ez nem is fog megtörténni. Mivel nem történik meg, a propagandista majd elmagyarázza a közönségnek, hogy mindez azért alakult így, mert ő, és az őáltala imádott népvezér megvédte az egyszerű polgárt.
És akkor indulhat is a következő menet – ráadásul egy újabb bizalmi tőkével, hiszen „korábban is igaza volt”, „el akarták venni, de megvédett”.
Minta
Mai napig vezető eleme a magyarországi narratíváknak a „migrációs veszély”. Túl azon, hogy Merkel Mutter valóban bénán kezelte ezt a kérdést anno, a 2010-es évek közepén sem Magyarországot, sem Erdélyt nem érintette különösebben az ellenőrizetlen migráció veszélye – annál inkább a munkaerőhiány, de ez most nem ide tartozik. A magyar nép jelentős része pedig ma is szentül hiszi, hogy a migránsoktól Orbán Viktor védte meg őket.
Ez nem igaz.
Az afrikai és a szíriai migrációt a Moszkva irányítása alatt álló Wagner-zsoldoscsoport szervezte. Amikor Vlagyimir Putyin 2015-ben Budapesten tette tiszteletlenségét, akkor csak annyit kellett mondania Viktornak: „Héj, Vitya, küldök neked pár ezer migránst a határra, majd jól megvéded tőlük a magyarokat – és megválasztanak téged. Ismét, és újra, és újra, és újra.”
A magyar nép jelentős része pedig a mai napig meg van arról győződve, hogy Viktor védte meg őket a migránsoktól. Nos, valahogy így vagyunk ezzel a szavazati jog „megvédésével” is.
Jó lesz észnél lenni – csúnya idők jönnek!
