És itt állunk totál beparázva, hogy mi sül ki idén Orbán Viktor beszédéből, mert már csírázik valami, a nemzetvezető doktor úr megtette az első lépést, vett egy jó tollat, sajnos írni fog vele, még nagyobb baj, hogy komplett marhaságokat, amelyeket sajnos aztán meg is valósít a mi bőrünket árulva, igen, árulja, pont úgy, mint a szotyis néni az augusztus 20-i tűzijátékon,
áll Orbán az úzvölgyi temető kapujában, és az arra járó román szélsőséges vezéreknek kínálgatja, van egy kis magyar bőröm, nem érdekel, olcsón adom, két szuverenitás, három kereszténység lesz az ára, alkudni kötelező, csak tessék, csak tessék, és ez nem vicc, mert a két ország szélsőségesei idén is randevúznak, bár nem egy ligában játszanak, a magyar megfelelőik épp kormányon rombolják azt, ami szép és jó megmaradt nekünk, míg Simionék még nem jutottak odáig, mondom: még, de a Nagy Magyar Törzsfőnök áldását már megkapták, kicsit lyukas markú is azért a doktorminiszterelnök úr, mert az ő magyar rendőrsége startból betiltotta a román szélsőségesek budapesti látogatását, akik arra emlékeztek volna meg a Kossuth Lajosról elnevezett téren, hogy anno a román hadsereg mentette meg Kun Béláék bolsevik rezsimjétől Magyarországot, igen, persze, értem én, kínos az áthallás, főleg manapság, amikor Románia minden bújával és bajával együtt ragaszkodik a gerinces álláspontjához, ami az orosz agressziót és Ukrajna honvédő háborúját illeti, így furán nézne ki a szuverén, nemzetvédő magyar kormánytól, hogy valakinek engedi eszébe juttatni, nem mindig tudtak mindent egymaguk megoldani a magyarok, lásd még kormányváltások sikertelensége 2010 után című Netflix-thrillert, szóval ülünk, állunk, fekszünk, ki hogy bírja ezt a hőséget, és rettegünk attól, hogy vajon az 1-től 10-ig terjedő skálán hánnyal lövi túl a Kicsi az ondógenerátort az illiberalizmus után, amelyről jelentjük, sikerült, máshol diktatúrának hívják, de hát a kormánysajtó már rég leuralta a szavakat, új jelentéssel töltve meg őket, szóval ez nem diktatúra, nem elnyomás, hanem illiberalizmus, kérem szépen, aztán volt még fajkeveredés, meg román külügynek való beszólás, idén azonban a szerencsétlen regátiak nem érik el a doktorminiszterelnök úr ingerküszöbét, mert itt az új zsidó, kérem szépen, az ukrán, akik mindenhova is beépültek, kormányba, politikába, médiába és szakértők közé, tudjuk, az a Rácz nevű ember, khm, azért amikor egy Orbán-kaliberű basa rakja rá a célpontot a véleményszabadság, jogállam és főként a magyar nemzet nevében, akkor illik büszkének lenni, gratulálunk ezúton is a Rácz nevű embernek, Orbán pedig ballagjon a kasszához, megjött a megemelt fizetés, nem, nem ahhoz, te dagadt, az orosz nagykövetségre kell érte beugrani, mert jól dolgoztál, Kicsi, szpászibá van és jályublyu, kis híján kirobbantottál egy etnikai miniháborút Kárpátalján, de ami késik, nem múlik, egy kicsi miniszterelnöki hamisítás itt, egy kicsi totális médialeuralás amott, és máris összejön, lesz még ruszki mir, úgyhogy jól fogjon az a toll, miniszterelnök úr, szeretünk a szívünkhöz kapni, és annyira megedződtünk már az ostobaságain, hogy Önnek is egyre nehezebb azokat megugrani, de bízunk Önben, a nemzet utolsó reménységében, hogy a gödör alján ücsörögve is megpillantja majd a lehetőséget, megérzi a perc ízét, a fenyvesek susogása inspirációt ad, és ellenségekkel, gyűlölettel, intoleranciával kellően megtámogatott beszédet ad majd elő holnap, Tusnádfürdőn, a fenyvesek tövében, hajrá, hajrá, hajrá.
Hanna
