Marosvásárhely újabb európai uniós projektbe kezdett. A cél: modernizálni a Tudor Vladimirescu – 1989 December 22 negyedek közötti főútvonalat, külön sávokkal a buszoknak, bicikliutakkal, új megállókkal és zöldítéssel. Elsőre jól hangzik. De ha jobban megnézzük, valójában ez a projekt csak egy pipa a városvezetés fejlesztési listáján, nem valódi válasz a vásárhelyiek igényeire.
Egy út, ami rendben van – mégis felforgatjuk
A fejlesztés a város egyik jól működő kétszer két sávos útszakaszával kezdődik: A Tudor negyed – Fortuna és Dózsa György utca között. A forgalom itt jelenleg folyamatos, az útburkolat megfelelő. Mégis: évekig tartó építkezés vár ránk, amely drámai forgalmi nehézségekkel, zsúfoltsággal és parkolóhelyek elvesztésével jár. Az út két szélén jelenleg parkoló autókat száműzik, miközben nincsenek sem meglévő, sem tervezett alternatív megoldások. A végén marad a négysávos út – de abból kettő kizárólag buszsáv lesz, tehát az autós forgalom mindkét irányban egyetlen sávra szűkül.
Hol fognak parkolni a lakosok?
A meglévő parkolóhelyeket megszüntetik, de új parkolóhelyeket nem építettek, többszintes parkolóházat sem. Milyen lehetőségeik lesznek a lakosoknak? Hova fognak parkolni a lakosok?
Biciklisáv: látványelem vagy használható infrastruktúra?
A beruházás bicikliutat is tartalmaz – csakhogy, akárcsak a Dózsa György útnál, ez is egy rendkívül forgalmas főút mellé kerül, a zaj, a kipufogógáz és a por árnyékába. Nem véletlen, hogy a hasonló sávokat ma is kevesen használják. A valóság az, hogy a bulevárd viszonylag szűk nyomvonalú, két oldalát magas tömbházak szegélyezik, így rosszul szellőzik, és a kipufogógázok koncentrációja könnyen kritikus szintre emelkedhet — különösen, ha a forgalmat egysávosra szűkítjük, ami dugókhoz vezet. A kerékpáros infrastruktúrát így pont azok a körülmények teszik értelmetlenné, amelyek ellen elvileg harcolniuk kellene.
Valódi megoldás a Poklos-patak mentén lehetett volna: nyugodt, zöld környezet, természetes kerékpáros és gyalogos tengely – amit a polgármester korábban ígért is. Ehelyett most egy egészségügyi kockázatot is hordozó, zajos út mellé építünk kerékpársávokat – csakhogy legyen mit elszámolni.
Egy projekt, amit valójában a csőcsere miatt vállalunk?
Egy tanácsülésen egy RMDSZ-es tanácsos őszintén megfogalmazta: ez a projekt valójában azért fontos, mert az út alatt ki lehet cserélni a régi vízvezetékeket – mivel azok javítására külön nem ad pénzt az Unió. Vagyis: feláldozzák a biciklisek egészségét, az autósok közlekedését, a lakók parkolási lehetőségeit, hogy néhány cső kicserélhető legyen.
Mobilitás helyett forgalomszűkítés
A projekt értéke több mint 85 millió lej. A város önrésze a beruházáshoz 25 millió lej – olyan összeg, amelyből akár 2–3 parkolóházat is lehetett volna építeni, majd felszabadítani a főút sávjait, ezzel megoldva a parkolási problémákat miközben kettőről háromra nőtt volna az útsávok száma. Ehelyett lakók maradnak parkolóhely nélkül, autósok maradnak dugókban, és a város újabb évekig nyög egy olyan projektet, amit papíron mobilitásnak hívnak, de valójában forgalomszűkítés és kényelmetlenség.
Következtetés: nem minden uniós projekt jó projekt
A beruházás nem illeszkedik a város aktuális prioritásaihoz, sem forgalomtechnikai, sem környezeti, sem közösségi szempontból. A cél nem lehet csupán „megnyerni” a forrást – azt is tudni kell, jó helyre, jó módon, valódi igények alapján költeni. Ehhez pedig nem elég stratégiai dokumentumokra hivatkozni. Ahogy egy RMDSZ-es tanácsos fogalmazott: „különben nem lenne uniós pénz a vízcsövek cseréjére.” De valóban ez a legjobb útja?
A városfejlesztés nem arról szól, hogy pályázatokat teljesítünk, hanem arról, hogy közösségi életminőséget teremtünk. Olyan beruházásokat kell választani, amelyek nem szűkítik a mozgásteret, hanem tényleges mobilitást és szabadságot adnak a vásárhelyieknek — akár kerékpárral, akár autóval, akár gyalog indulnak útnak.
„Ha már költünk, legalább ne bajt építsünk, hanem megoldást.”
Forrás: POL – Târgu Mureș Marosvásárhely Facebook-bejegyzés
