Ha George Simionon múlna, Románia államapparátusa holnapra karcsúbb lenne, mint egy szupermodell karantén után. A baj csak az, hogy közben elveszítenénk úgy nagyjából mindenkit, aki tanít, gyógyít, megakadályozza, hogy az ország lángba boruljon, vagy épp kiállítja a személyit. De kit érdekelnek ilyen apróságok, ha egyszer Simionnak „ötlete” támadt?
A Digi24 stúdiójában Simion arca komolyabb volt, mint egy matektanáré országos dolgozat napján, amikor előállt az évszázad reformtervével: le kéne építeni 500.000 közalkalmazottat. Nem kettőt, nem tizet, nem kétszázat. Ötszázezret. Csak úgy, suhintásra. Kb. annyit, mintha azt mondanánk: „Tudjátok mit? Szüntessük meg teljesen Brassót és helyette nyissunk egy bioszörpüzemet!”
A számháború nagymestere
Simion azt is gyorsan leszögezte, hogy a tanárok, orvosok, rendőrök nem lennének érintettek. Ami nyilván szép dolog, csak éppen… nos… ezek együtt szinte az összes közalkalmazottat jelentik. A többiek azok az adminisztratív emberek, akik rendszeresen csodát tesznek azzal, hogy egyáltalán működik még valahogy az állam: útlevelek jönnek-mennek, adók befolynak (néha), papírok pecsételődnek, iktatók nyílnak, titkárnők túlélnek. Egy kis matek: Romániában durván 1,2 millió közalkalmazott van. Ha kivesszük az egészségügyet, oktatást, rendvédelmet, hadsereget – na, hát akkor marad kb. 200-250 ezer ember, maximum, akiket esetleg lehetne „kreatívan optimalizálni”. De Simion, a számok elméleti fizikusa, egy laza félmilliós tételt tett a leépítési pörköltre. Talán becsúszott egy nulla a papíron. Vagy az agyában.
„Nem ostobaság, hanem haladó elképzelés!”
Simion szerint ez egy „strukturális átalakítás”. Hát persze. Mint amikor valaki úgy dönt, hogy diétázik, és holnaptól csak levegőt eszik meg TikTok influenszereket. Költséghatékony, megújuló, de kicsit halálos is. Nicușor Dan, akiről köztudott, hogy nem szokott mindenféle színes zászlóval hadonászni, és inkább adatokat néz, mint látomásokat, „ostobaságnak” nevezte az ötletet. A közgazdász nyelvezetében ez a megfelelője annak, hogy: „Te jó ég, Simion, te ezt tényleg végiggondoltad?!”
Dan ugyanis rámutatott arra, amit bárki lát, aki egyszer már beszélt egy iskolai titkárral vagy próbált időpontot kérni a háziorvosához: az adminisztráció így is alulfizetett, túlterhelt és alulautomatizált. Ha valakit még kirúgunk, az irodákban már tényleg a pók fogja intézni az aktákat.
Az álom: Egy minisztérium. Egy ember. Egy Simion.
Simion világképe egyszerű: a kormány egy szekrény, és ha leemelünk belőle pár polcot, több lesz a hely a pálinkának. Ő az, aki új közgazdasági iskolát alapítana: a Posztpopulista Meseegyetemet, ahol az első félév témája: „Hogyan kormányozzunk anélkül, hogy értenénk hozzá”. Minden órán szerepelne egy gyakorlat: „Adj el illúziót, kérj érte voksot!” Szerinte nem kell adókat emelni (oké, ezt még szeretjük is), csak csökkenteni a közkiadásokat, például az emberek számával. Persze az állam működésének bonyolultsága olyan, mint egy IKEA-szekrény összeállítása: ha kiveszed belőle a negyedik csavart is, lehet, hogy már nem tartja a polcot.
Alternatív valóság: a Simion-féle állam
Képzeljük el a jövőt Simion víziója szerint:
- Minden kórházban csak az orvos marad. Nincs adminisztrátor, recepciós, nővér. A páciens beáll az önkiszolgáló CT-be.
- Az iskolákban a tanár tanít, takarít, adminisztrál, harangoz, és kinyomtatja az érettségi bizonyítványt. A tintát otthonról hozzá, könnyeivel együtt.
- Az adóhivatal egyetlen alkalmazottja – egy robot, aki csak románul érti a kérdéseket, de portugálul válaszol. Magyar nyelvű opció nincs, az törvényileg tilos.
Simion, a fény harcosa – csak ne világítsd meg túl közelről
Simion politikai arculata olyan, mint egy barlangrajz: látványos, de ha megkapargatod, lejön a festék. Ő az, aki mindig tudja, mit nem kellene csinálni – csak épp azt nem mondja meg, hogy hogyan kellene máshogy.
A közalkalmazottakat kirúgni jó ötlet, ha az ember egy videójátékban kormányoz, ahol mindent vissza lehet tölteni. A való életben azonban ezek az emberek gyerekeket tanítanak, betegeket ápolnak, nyugdíjakat számolnak ki, vagy épp megakadályozzák, hogy valaki a Temes megyei hivatalban 3 hétig várjon egy pecsétre. Ja, bocs, az már most is megtörténik. Akkor inkább 6 hét legyen?
De miért népszerű ez?
Mert a „túl sok közalkalmazott” mantrája olyan, mint a „késnek a vonatok” – mindenki hallotta, mindenki elhiszi. Csakhogy nem mindegy, hogy egy rozsdás kerék vagy egy egész mozdony hiányzik. Simionék a mozdonyt szerelik le, hogy spóroljanak a festésen. A kormányapparátus racionalizálása jó ötlet – de az más, mint elbocsátani mindenkit, aki használja a számítógépet. Az adminisztráció korszerűsítése nem népirtás. Nem attól lesz hatékony egy hivatal, hogy üres, hanem attól, hogy működik.
Tehát:
George Simion ötlete, hogy félmillió közalkalmazottat rúgjanak ki, leginkább egy vad campingező víziójára hasonlít, aki egy sátorban akarja újraépíteni az államot – csak előtte lebontaná a Parlamentet, és megnézné, hogy jól ég-e a kormányzati dosszié.
Ez az igazi politikai reality show – csak sajnos nem lehet elkapcsolni róla a tévét.
Hanna Grozner
