Este tízkor nyújtják be mindig – mit ad Isten, ez a bűn útja náluk: kilép Halász János a porondra, koronás bolondja ő a fideszes toronynak. Benyújtja a javaslatot – tízkor, pontban, míg az ország alszik, mocskát elvégzi féltitokban, a törvény csak egy újabb csapás, sírba szállt az utolsó csipetnyi szabadság, nem véletlen, hogy éjjel jönnek, a mert napfényben elsüllyednek.
A következő szint a fizikai erőszak – irány Grúzia – ez már nem mese, nem tüntetés lesz, csak verés, és keresztbe tevés. Békemenet: „halál az orvosokra!” – kórház, szív, ész is lemegáll, a gyűlölet lángol, ki nem hal, nem áll, ki nem hall, ki nem lát. Együtt a banda: Simion – temetőrabló vezér, Moszkva bábja, Kreml-szájjal beszélő Ficó is ideparkol, keleti szél, keleti geg – nincs már talpuk alatt a szeg. A gazdaság kifeküdt, az ország szétrohad, egy nép várakozik a halálsoron, orvos helyett halál Soros, ide mumus kell, nem a szabad gondolat, mert mi szittyák voltunk, vagyunk, ők maradtak. Eszünket az M1 rég elvette, így csak ugatunk, aki tudná az utat, már rég nem szól, aki beszélne, hallgat, mert neki fáj, hogy mi hol tartunk. Excelben mért gyermeksorsok – ennyi volt, ennyi maradt, ennyit megerőszakoltak, ennyit az oroszok raboltak – kik drónról vetnek célkeresztet, lettek ma a „keresztények”,
Volt itt, kérem repülőrajt: aki nem száll egyszerre…, azt kilökik a gépből, szárnyaszegett testét esőisten siratja, úgy kell neki, essen nagyot ki rosszat kérdez vagy jobbat vár, fájjon Brüsszelnek – ez lett az új határ. Éjjel jönnek, mint a tolvajok, alszunk, álmodunk, ellopnak, meghalunk.
