Van egy régi mondás, miszerint az emberi elme olyan, mint egy ejtőernyő – csak akkor működik, ha nyitva van. Nos, a szélsőjobbos propaganda pont azt célozza meg, hogy ezt az ejtőernyőt gondosan összecsomagoljuk, lezárjuk, majd ki is dobjuk a repülőgépből. Az egyéni gondolatot megsemmisíti, az értelmezést egysíkúvá silányítja, és a világ komplexitását fekete-fehér színekbe festi.
Ez nem intellektuális hanyatlás. Ez tudatos, mesterséges elbutítás. A szélsőjobbos propaganda nem gondolkodó embereket akar nevelni, hanem reakciógépeket, akik gombnyomásra üvöltik a megtanult szlogeneket. Nem az a célja, hogy az egyén ráébredjen a világ problémáira, hanem az, hogy egy előre kijelölt bűnbakot hibáztasson mindenért.
A kritikus gondolkodás halála akkor következik be, amikor valaki már nem is akar gondolkodni. Amikor a kérdések helyére jelszavak lépnek, amikor a párbeszéd helyére az indulatos skandálás kerül. És amikor az ember ezt még szabadságnak is érzi.
Ez nem más, mint a szellemi szolgaság. Egy gondolatbörtön, ahol az ajtó tárva-nyitva áll, de bent már senki nem akar kisétálni.
