Na figyelj! Van egy tipikus, fáradt sóhajjal kísért mantra, amit minden generáció elmond a következőről: „Bezzeg a mi időnkben!” És ilyenkor elkezdik siratni a régi világot, ahol a tanító néni még keményen rácsapott a gyerek kezére, ahol nem volt internet, és ahol „rend volt az osztályban”. De álljunk már meg egy pillanatra! Mert ha van valami, ami fejlődött, akkor az éppen az oktatás. És nem, nem azért, mert „bezzeg most mindenkit pátyolgatnak”. Hanem mert végre van választás, van tudás, és van hozzáférés.
Nézzük az első dolgot. Információ. Régen mi volt? A könyvtárban turkáltál, vagy vártál a tanárra, hogy majd megmondja a tutit. Ma? A gyerekeknek ott van minden egy kattintásra. Nem kell vakon hinni egy tankönyvnek, mert össze lehet vetni más forrásokkal, lehet keresni, lehet kérdéseket feltenni. Az a gyerek, aki akarja, ma MINDENT megtudhat, amit csak szeretne.
Második: tanítási módszerek. Negyven éve mit csináltak? Lediktálták az anyagot, te meg bemagoltad, ha meg nem ment, hát peched van. Ma? A tanítás egyre több helyen alkalmazkodik a gyerekhez. Mert nem vagyunk egyformák! Van, akinek a vizuális tanulás megy, van, akinek a gyakorlati, van, akinek az elemzés. És nem lehet mindenkire rásózni ugyanazt a módszert és elvárni, hogy majd mindenkiből zseni lesz.
Harmadik: szemléletváltás. Régen a tanárok sokszor nem oktattak, hanem hatalmat gyakoroltak. Ha kérdeztél valamit, amit nem „illik”, jött a kioktatás. Ma pedig a jó tanárok arra ösztönzik a diákot, hogy gondolkodjon, kérdőjelezzen meg dolgokat, hogy ne csak egy passzív befogadó legyen, hanem aktív résztvevő. És ez óriási különbség.
Persze, nem tökéletes a mai oktatás sem. Vannak hibák, vannak kihívások. De az a világ, amiben a gyerekek ma tanulhatnak, sokkal többet adhat nekik, mint amit negyven éve kaptak. Nem azért, mert „most könnyebb”, hanem mert végre van lehetőségük arra, hogy az oktatás róluk szóljon, ne pedig arról, hogy milyen szabályok szerint kell beállni a sorba.
A múltat lehet idealizálni, de attól még a fejlődést nem érdemes letagadni. És aki azt mondja, hogy ma „rosszabb lett”, az talán nem látja, hogy a világ változott – és aki nem alkalmazkodik, annak mindig minden csak rosszabbnak fog tűnni.
Ez van, pajtás. Ezt kellene végre megérteni.
