Nicușor Dan, a frissen beiktatott államelnök, beesett a Cotroceni-palotába, majd úgy sietett kifelé, mintha a vécét keresné – egyenesen külföldre, nyilván. Eddig még rendben is volna, ha közben nem kellett volna eljátszania a nagy köztársasági magyarázkodót: bocsánat, hogy már a kormány megalakulása után két nappal ugyanott tartunk, ahol Iohannisnál – vagyis a nagy büdös semmi négyzetre emelve. Matematikus, tehát tud számolni: nulla szorozva nullával is pontosan az, amit kaptunk.
Mert, kérem, berobbant az első igazi szennybomba: Mihai Busuioc nevét bedobták alkotmánybíróként, és mire a sajtó felhördült, az elnök úr épp annyit tudott eldadogni, mint egy harmadnapos másnapos a reggeli híradóban: „Ilyen a demokrácia, nem mindig az elnök dönt.” Na persze. Így is lehet hárítani, szép volt, séfú!
Így került hát a testületbe egy tapasztalat és végzettség nélküli pártkatona, aki vélhetően pont akkor fog hirtelen jogelméleti megvilágosodást kapni, amikor épp arról kell majd dönteni, eltöröljük-e a választásokat, mert netán nem jól szavazott a nép. A recept ismerős: csinálj magadnak alkotmányt, ha nem tetszik a régi, vagy vedd meg az alkotmánybírókat!
És itt vissza is kanyarodunk vásárhelyi valóságunkhoz, ahol a demokrácia körülbelül ugyanúgy működik, mint Nicusornál, nem mindig a rációnak van igaza. Volt valaha egy piac, évtizedek óta működött, amolyan közösségi terecske volt, amire most azt mondták: dózer. A helyére majd jön egy steril, üvegből és cinizmusból tákolt üzletház, ahol a kereskedők dupla áron bérelhetnek majd helyiséget. És persze a zöldség is drágább lesz – de legalább központosítottan, szabályozottan, jóízlés nélkül.
Hogy a projekt mögött „ilyen a demokrácia” jellegű maszlag van? Naná. A helyi tanács képviselőinek többsége megszavazta. Két POL-os próbálkozott ellenkezni, de mint tudjuk: a többség az többség, akkor is, ha az észszerűség valahol a pincében kapar az utolsó oxigénmolekulák után.
Ami a marosvásárhelyi RMDSZ-t illeti, nos… nehéz már kifejezéseket találni arra a morális mélyfúrásra, amit végrehajtottak. Emlékszünk még? Azt ígérték, majd minden más lesz, mint Florea idején. És tényleg: minden más lett. Csak épp sokkal rosszabb.
Ezek arrogánsabbak, mint Florea összes mandátuma egybesűrítve. A helyi magyarság érdekeit legalább anyanyelvünkön szarják le, a megválasztott polgármestert felfüggesztették, mert – milyen különös véletlen – ő is pont olyan korrupt lett, mint az elődje. És akkor most tegyük egymás mellé a kettőt: Floreát a DNA sosem zaklatta úgy, mint most az utódját – kifogásnak nem rossz. Terepszínű szépségtapasz a gennyes fekélyen.
Közben a városházán a bulika megy tovább. Rokonok, haverok, unokatesók mindenféle jól fizetett pozíciókba beültetve, a hivatal úgy zabálja a pénzt, mint egy elszabadult kombájn. Az iskoláink a 20. században maradtak, az utak, óvodák meg épp most költöznek vissza oda – szinte már régészeti lelőhelynek számít a marosvásárhelyi közélet.
Ilyen ez a demokrácia. Az elnöknek sem mindig lehet igaza – de azoknak, akik az orrunk alól adják el a várost, nos… nekik mindig. Nekik mindig igazuk van.
Négy év múlva olyan AUR-kormány fog itt beállni, hogy még a föld is hátrafelé forog majd. Addigra már senki nem fog emlékezni, ki kezdte, csak azt fogjuk tudni, hogy már megint késő.
És hideg van. És büdös.
És nincs piac.
HANNA
