Írta a túlélő vásárló, a dühös adófizető és maga az élet…
Ültem a piac mellett egy félig leégett napernyő alatt, és egy szottyadt kápia paprikát forgattam a kezemben, amit már harmadszor raktak vissza a ládába, mert senki nem akart 7 lejért venni semmit, ami nem tudja igazolni saját magát egy számlával. A gazdaság újraindítása itt kezdődik, barátaim: az emberek újra megtanulják, hogyan kell illat alapján áfát kalkulálni.
Aztán beesik a hír: Ilie Bolojan kormányt alakít. Már megint. Már megint nincs kormány. Már megint mindenki tárgyal. Már megint nincs döntés. Már megint mindenki komoly. Már egy hónapja ezzel megy el minden nap. A kormányalakítási tárgyalások úgy húzódnak, mint egy 90-es évekbeli román telenovella, amiben minden második részben valaki elveszti az emlékezetét – jelen esetben a felelősségérzetét.
De ne félj, kedves nép, Bolojan úr közölte, hogy „folytatja a tárgyalásokat a parlamenti többség kialakítása érdekében”. Lefordítva ez annyit tesz, hogy még mindig nem tudja, ki az ördög fog rábólintani arra, hogy felemeljék az ÁFA-t, miközben az emberek már most se tudják, hogyan ne legyenek éhesek hó végére. És ha már ÁFA: Igen, jön az emelés. Mert mi más lenne a megoldás, amikor a költségvetési hiány olyan, mint egy részeg mamut a porcelánboltban? Adóemelés, természetesen. Az univerzális megoldás minden bajra. Ne tessék panaszkodni, az Unió is ezt csinálja, csak náluk közben fut a villamos és nem gyullad ki a kórház.
És most kapaszkodj meg, olvasó, jön a kedvenc rész: Kelemen Hunor, az RMDSZ örökös elnöke (és egykori ÁFA-emelésellenes szabadságharcos) most már támogatja az adóemelést. Mert a választások előtt az ember másként látja a világot – például rózsaszín szórólapokon, nagybetűkkel. De választás után a látásmód hirtelen Excel-táblákra vált. És ott már mínuszban van minden, kivéve a pofátlanságot, az valamiért mindig pluszban marad.
A deficitcsökkentés most a politikai szexepil. Mindenki róla beszél, de senki sem meri igazán megmondani, kinek a hibájából lett. Pedig ha lenne egy minimális történelmi memóriánk – nem is kell hosszú, elég egy TikTok-videónyi –, tudnánk: pontosan ez a politikai osztály költötte el a pénzt, mintha nem lenne holnap. Hát nincs is, csak drágább tej és kevesebb szavazó.
A parlament rendkívüli ülésszakra készül júliusban, hogy elfogadják a deficitcsökkentő intézkedéseket. Rendkívüli ülés, rendkívüli hazugságokkal. Olyan intézkedések jönnek, amelyek egyik része augusztusban lép életbe (helló, vakációs pokol), másik 2026-ban (már úgyse emlékszel arra, hogy kire szavaztál). Közben a kormány még mindig nincs. Ilie Bolojan küzd a parlamenti többség kegyeiért, mint egy balul sikerült Tinder-randisorozatban, ahol minden fél igyekszik úgy tenni, mintha nem ő lenne a problémás.
A háttérben Nicușor Dan elnök úr faarccal igyekszik elmagyarázni, hogy minden rendben, csak hát ezek a demokráciák néha lassúak. Igaza van – de mi nem egy demokrácia vagyunk, hanem egy vásárlóérték-vesztett, adóemelés-szagú, identitászavaros túsztársadalom, ahol a politikai elitek a saját válságukat próbálják ránk kenni. És miközben Bolojan újfent a „helyes útra” terelné az országot, az ember csak arra tud gondolni, hogy ez az út már egyszer el lett cseszve – térkép nélkül, GPS nélkül, és valószínűleg vakon.
Végszóként csak annyit mondhatunk: kormány még nincs, ÁFA-emelés már van, hitelesség meg sehol. Jó reggelt, Románia, ismét sikerült belépni a saját árnyékodba. És még fizetni is fogsz érte. 21%-ot. Minimum.
Hanna
