Van, aki gyalog megy Erdélybe, és van, aki csak a kampányfotóit küldi oda. Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője gyalog indul el Nagyváradra, hogy – ahogy ő mondja – „testben is megtegye azt az utat, amit a hatalom húsz éve kerül”.
És miközben ő lépésről lépésre halad a határ felé, Orbán Viktor fotelben ülve intézi el a külhoni magyarokat egy román szélsőjobboldali jelölt mögé rejtőzve.
A séta, ami többet jelent
Ez nem egy turistáskodás. Ez egy politikai zarándoklat. Magyar Péter gesztusa egyszerű, de erősebb bármelyik plakátnál vagy fizetett hirdetésnél: elindul gyalog, hogy a saját testével és idejével mondjon nemet arra a képmutatásra, amit a Fidesz húsz éve művel a határon túli magyarokkal. Erdélyről Orbánnak csak akkor jut eszébe egy jó szó, amikor szavazatokra van szüksége – addig meg elvan a bukaresti szélsőjobbal, és Simion hátán küld üzeneteket Brüsszelnek meg Sorosnak.
Magyar ezzel szemben nem csak beszél az erdélyi magyarokról – oda is megy hozzájuk. Gyalog. Nem pályázati milliókkal, nem protokollkocsival, nem a KDNP-s sógorklubok közvetítésével, hanem két lábon és tiszta beszéddel.
Orbán keleti nyitása: Simion és a sötétség
Miközben Magyar Péter lépésről lépésre halad Nagyvárad felé, Orbán Viktor már rég célba ért – a történelem rossz oldalán. Hosszú út vezetett ’89-től odáig, hogy egy magyar miniszterelnök nyíltan támogassa a román szélsőjobboldalt, de most itt tartunk. Az a politikus, aki egykor még Erdély autonómiájáról papolt, most a magyarverő román populistákat fogja kézen, ha azok elég EU-ellenesek. Mert Orbán számára már nem az a fontos, hogy magyar vagy-e – csak az, hogy beállsz-e a vezér mögé.
A gesztus, amit nem lehet megvenni
Magyar Péter gyaloglása nem csupán kampányfogás – ez kockázatvállalás, emberi gesztus, politikai kiállás. Lehet rajta gúnyolódni, lehet cinikusan legyinteni, de egy biztos: senki más nem meri ma így vállalni a határon túli magyar közösségeket. Mert nem a szavazataikra hajt – hanem a bizalmukra. Miközben a kormányoldalon csak a választási listákban látják az erdélyi magyarokat, Magyar Péter élő kapcsolatot akar velük. Nem a NER-alapítványok pénzein keresztül, hanem a valóságon át. És ez az, ami igazán veszélyes Orbánra nézve: hogy valaki valóban elindul azok felé, akiket ő csak használ.
Ez nem csak egy séta – ez vád is
Mert mit mond Magyar Péter ezzel az úttal? Azt, hogy a hatalom magára hagyta Erdélyt. Hogy miközben Budapest stadionjai dőlnek az uniós pénzből, addig Kolozsváron magyar diákokat félemlítenek meg, és senki nem szól. Hogy miközben Orbán Viktor Erdélyt propagandacímkének használja, addig az ott élők valódi problémáira már régen süket.
És van, aki ezt szóvá meri tenni.
