1989 telén emberek haltak meg azért, hogy mi ma szabadon gondolkodhassunk, beszélhessünk, választhassunk. A forradalom nemcsak rendszert döntött, hanem reményt épített. Erdélyben különösen vigyáztunk erre a szabadságra – közösségek, egyházak, civil szervezetek, magyar és román értelmiségiek együtt álmodtak egy nyitottabb, európaibb jövőt.
De harmincöt évvel később valami megbillent. A szabadság, amit vérrel írtunk ki a történelem lapjaira, ma mintha egyre inkább elhalványulna a politikai zajban.
A szabadság veszélyben – politikai fordulat Romániában
Egy 2025. júniusi közvélemény-kutatás szerint, ha most lennének a parlamenti választások, a szélsőséges, szuverenista és szabadságellenes pártok támogatottsága meghaladná a 40%-ot. A három kormánypárt – PSD, PNL és RMDSZ – együtt sem érné el ezt az arányt. A szélsőséges pártok (AUR, SOS Románia, POT) összesen 55%-ot értek el a diaszpórában. A magyarellenes retorika újra teret nyer, és az államfői székért is szélsőséges jelöltek versengenek. A román parlamentben 32%-os támogatottsággal rendelkeznek a vasgárdista-ideológiát is vállaló pártok
Ez nemcsak politikai adat – ez társadalmi diagnózis. A szabadság helyét egyre inkább a bizonytalanság, a bezárkózás és a nacionalista retorika veszi át, ami még a nemzeti többségnek sem jó, hát még egy nemzeti kisebbségnek.
Miért nem tudtuk kamatoztatni a szabadságot a rendszerváltás óta?
- Állami túlsúly a gazdaságban: A román állam 2025-ben is jelen van szinte minden gazdasági szektorban – versenytársként az adófizetőkkel szemben (mozitulajdonos, színháztulajdonos, üzlet- és piactulajdonos, sportklubtulajdonos, bányatulajdonos, panzió- és étteremtulajdonos, ingatlanközvetítő, rendezvényszervező, koncertszervező stb.).
- Pártalapítás nehézsége: A pártalapítás továbbra is nehézkes, bürokratikus, és adminisztrációs akadályokba ütközik. Az új pártoknak ráadásul nehéz bekerülni a nyilvánosságba, mivel nem férnek hozzá a médiához. Egy új párt, amennyiben csak a helyhatósági választásokon indul, mert a helyi közösség problémáival kíván foglalkozni, kizárólag saját költségére teheti meg, mivel állami támogatás csak a parlamenti választásokon résztvevő és a parlamenti küszöböt elérő pártoknak jár. Ez óriási anyagi előnyt ad a rendszerben lévő pártoknak és hatalmas hátrányt, anyagi áldozatot követel egy újonnan induló helyi párttól. Ez a helyzete a Marosvásárhelyen bejegyzett Szabad Emberek Pártjának is, mivel soha nem kaptak állami támogatást, teljes egészében magántőkéből működnek és ellenzéki pozicióból próbálják segíteni a várost, egy teljesen újfajta mentalitással egyenlő bánásmódra, igazságosságra, a közpénzek hatékonyabb és korrektebb felhasználására és egy mindenki számára élhetőbb város kialakításra törekszik.
- Választási küszöb: Ahhoz, hogy egy párt bekerüljön a parlamentbe, az alábbi feltételeket kell teljesítenie: 5% országos szinten, vagy 20% legalább 4 megyében (ez biztosítja az RMDSZ-nek, hogy majd akkor is bejusson a parlamentbe, ha 5% alá esne valamikor a támogatottsága).
- Gazdasági kiszolgáltatottság: A fiatalok elvándorolnak, a vállalkozók túlélnek, az állam pedig gyakran nem partner, hanem akadály.
- Közéleti kiábrándultság: A politikai elitbe vetett bizalom megrendült, és a szélsőséges pártok ezt a dühöt és csalódást használják ki.
Késő-e már felébredni?
Nehéz megmondani. De az ébredés nem megy magától. Tudatosítani kell, hogy a szabadság nem automatikus – ápolni kell, védeni kell, újra és újra meg kell erősíteni. De ehhez:
- civil kurázsi kell
- független média
- valódi pártalapítási szabadság
- támogatni az új, helyi pártokat a választásokon
- gazdasági autonómia, ahol az állam nem versenytárs, hanem támogató
A szabadság nem örök, csak ha vigyázunk rá. De ha nem vigyázunk rá, valóban eltékozoljuk.
Erdélynek most nemcsak múltja van, hanem felelőssége is – hogy ne csak emlékezzen a forradalomra, hanem újraértelmezze azt a jelenben. Mert a szabadság nem az, amit egyszer kivívunk – hanem az, amit naponta megvédünk.
Mint amikor szól a zene, de süllyed a hajó
Az állami pénzszórás ma már inkább emlékeztet díszletre, mint gazdaságpolitikára. Ingyenes koncertek, látványrendezvények, sportkluboknak adott százmilliók – mindez egy olyan országban, ahol a gazdasági alapok repedeznek, a szabadság pedig halványodik. Olyan ez, mint a Titanic utolsó jelenete: a hajó süllyed, de a zenekar még játszik.
A hajó süllyed – gazdaságilag, társadalmilag, politikailag – és miközben az emberek egy része próbál kapaszkodni az elveibe, a jövőbe, a valódi reformokba, addig a hatalom szórakoztat: koncertet ad, cirkuszt rendez, sportot finanszíroz, és azt reméli, hogy a tömeg talán nem veszi észre a jeges vizet, ami már bokáig ér.
A Titanic zenekara hősi volt, mert a remény hangját próbálta őrizni utolsó pillanatig. Itt viszont a zene inkább elhallgattatja a vészjelzéseket.
A szabadság nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmi felelősség is. És ha a közpénzeket nem a jövőbe fektetjük, hanem látványba, akkor valóban eltékozoljuk azt, amit nehezen szereztünk meg.
Látvány vagy felelősség? – A közpénzek sorsa 2025-ben
Miközben Románia 7%-os költségvetési hiánnyal küzd, és a kormány adóemeléseket tervez, a közpénzek jelentős része továbbra is szabadidős és szórakoztató célokra megy el. Ingyenes koncertek, államilag finanszírozott sportrendezvények, egyes sportklubok teljes támogatása, színházak, állatkertek fenntartása – mindez olyan, mintha a kormány szórakoztatni próbálná a lakosságot, miközben a gazdaság recseg.
A PSD–PNL–RMDSZ koalíció nem csökkentette érdemben az állami kiadásokat, sőt, a látványberuházások és populáris programok továbbra is prioritást élveznek. A közpénzek elköltése így nem a gazdasági stabilitást, hanem továbbra is a politikai népszerűséget szolgálja.
Demokrácia és szabadság, mint a tüdő és a levegő
Demokrácia nélkül a szabadság illúzió. Szabadság nélkül a demokrácia adminisztráció. Csak együtt jelentenek reményt. A demokrácia a keret, a szabadság a tartalom, de az ember az, aki megtölti valósággal.
Ha az állampolgárok nem élnek jogaikkal, nem szólnak, nem szerveződnek — akkor még a legdemokratikusabb rendszer is kiürül. És ha nincs demokrácia, akkor a szabadság csak szó marad.
1. Mi a szabadság?
A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz — hanem hogy választhatsz, hogy felelősen dönthetsz, hogy megszólalhatsz, hogy nem szorulsz hallgatásba. Alapvető szabadságjogok nélkül nincs emberi méltóság:
- Véleménynyilvánítás szabadsága
- Vallásszabadság
- Sajtószabadság
- Egyesülési és gyülekezési jog
De ezek csak akkor érnek valamit, ha védve vannak egy intézményi rendszer által.
2. Mi a demokrácia?
A demokrácia nem tökéletes, de az egyetlen rendszer, amely intézményesen garantálni képes a szabadságot. Lényege:
- Szabad, tisztességes választások
- Jogállamiság és fékek-ellensúlyok rendszere
- Politikai pluralizmus
- Az állampolgárok részvétele döntésekben
Ha ezek meggyengülnek, akkor a szabadság csupán szimbolikus, nem működő valóság.
Románia helyzete a demokráciaindexben
A The Economist Intelligence Unit 2025-ös jelentése szerint Románia „hibrid rezsimnek” minősül – ez a demokrácia négy kategóriája közül az utolsó előtti.
- Pontszáma: 5,99, ami jelentős visszaesés a korábbi 6,45-höz képest.
- Helyezése: 72. a világon, és utolsó az EU-ban – megelőzi még Bulgária, Magyarország és Moldova is.
- Ennek oka: az elnökválasztás érvénytelenítése, az állítólagos külföldi beavatkozás, a kampányfinanszírozás törvénytelenségei, és a közösségi médiában alkalmazott manipulációs technikák.
Jogállamiság és intézményi válság
- Az alkotmánybíróság példátlan módon megsemmisítette az elnökválasztás első fordulóját, külföldi beavatkozásra hivatkozva – de a bizonyítékokat máig nem hozták nyilvánosságra.
- A választási rendszerbe vetett bizalom megrendült: a lakosság 54%-a szerint elcsalták a választásokat, és 46% hisz az orosz befolyásban.
- A választások legitimitása megkérdőjelezhető, a sajtószabadság korlátozott, és a politikai pluralizmus sérül.
Miért érezzük úgy, hogy nincs demokrácia?
- Mert a pártalapítás továbbra is nehézkes, a jogi keretek nem ösztönzik az új politikai kezdeményezéseket.
- Mert az állam gazdasági szerepe túlzott, és gyakran versenytársa a saját adófizetőinek.
- Mert a közpénzek elköltése nem átlátható, és sokszor látványcélokat szolgál – nem a társadalmi fejlődést.
- Mert a szélsőséges pártok térnyerése a szabadságjogok korlátozását vetíti előre.
És mégis: mit tehetünk?
Legfőképp: nem belenyugvás, hanem ébresztés szükséges. Változtatni kell most, amíg még békésen megtehetjük. A demokrácia nem csak intézmény – közösségi gyakorlat. Ha nem működik felülről, akkor alulról kell újraépíteni. Észrevenni és támogatni kell minden szociális vagy politikai kezdeményezést, ami a szabadságot, egyenlő bánásmódot, társadalmi igazságosságot szolgálja. Társadalmi igazságosság az, amikor a szabadság nem luxus, hanem légkör, amiben mindenki lélegezhet.
