A vécéülőkék politikája – avagy hogyan utasítottak el hazugságokkal egy határozattervezetet

WC ülőke

Van az a típusú projekt, ami nem hangos. Nem jár szalagátvágással, nem hoz címlapot. De akiknek szól — azok tudják, mennyire fontos. Ilyen volt az a javaslat is, amelyet Veress Beáta marosvásárhelyi tanácsos (Szabad Emberek Pártja POL) nyújtott be: hogy az iskolák közvetlenül kapjanak pénzt egyhasználatos fóliával ellátott vécéülőkék, kéztörlő- és WC-papír-adagolók beszerzésére. A projektről korábban itt írtunk: https://magyarasz.com/a-pol-intezkedeseket-javasol-a-marosvasarhelyi-iskolak-higieniajanak-javitasara/

Egy projekt a gyerekekért. Nem forradalom. Csak emberség.

A cél egyszerű volt: tisztább, méltóságot adó mosdókat a gyerekeknek. Ne legyen többé az a gyerek, aki inkább nem iszik vizet, nem megy vécére, mert nincs papír, koszos az ülőke, nincs kéztörlő. A projekt közpénzből történt volna, teljesen jogszerűen — a határozattervezetet hónapokkal korábban beadták, a dokumentáció hiánytalan volt. A szabályzat egyetlen pontját sem sértette.

És mi történt?

Elsőkörben, már a szakbizottsági gyűlésen sokan a projekt ellen szavaztak. Az iskolák higiéniai körülményeinek javítása ellen. Aztán a májusi tanácsgyűlésen kifogásolták, hogy nincs elég pozitív bizottsági szavazat. Mármint, a saját, leadott szavazaikat hiányolták.

Ezért, a tanácsülésen két tanácsos – Kelemen M. (RMDSZ) és Bâta C.(PSD) megkérdőjelezték a projekt eljárásrendjét. Azzal érveltek, hogy nincs elég szakbizottsági jóváhagyás — holott a jegyző asszony, az önkormányzati eljárások törvényes őre, világosan kijelentette:

„A szakbizottságok véleménye konzultatív jellegű. A döntés a plénumé.”

És mégis:

  • nem hittek neki, egy harmadik tanácsos is, György A. (PNL) arra kérte a főjegyzőt, hogy még egyszer olvassa el a szabályzatot, és számonkérte tőle, hogy mondhat olyat, hogy a szakbizottségok véleménye konzultatív jellegű.
  • nem ellenőrizték a szabályzatot előtte, noha bőven lett volna rá idejük,
  • nem kértek elnézést a félretájékoztatásért.

Végül Kelemen M. tanácsos mégis szavazásra bocsájtotta a határozattervezetet, de nem a főjegyző asszony válasza miatt, hanem, mert a napirendi pontokat a gyűlés elején már megszavazták, beleértve ezt a napirendi pontot is.

De a többség leszavazta a projektet.

Ami történt, az nemcsak egy félreértés volt — hanem egy tájékozatlanul elindított bizalmatlansági hullám, amely:

  • kérdőre vont egy szabályosan előkészített, teljesen törvényes javaslatot,
  • aláásta a hivatalos eljárásrendet képviselő jegyző tekintélyét,
  • és nem követte sem reflexió, sem bocsánatkérés, miután egyértelműen kiderült: nem volt igazuk. A hatarozattervezetet teljesen legálisan volt napirenden.

Egy közgyűlésben, ahol közpénzekről, gyerekekről, iskolákról döntenek, a szavaknak súlya van. Minden megkérdőjelezés visszhangot kelt. És amikor kiderül, hogy téves volt — de nincs utána semmi — az a hitelvesztés pillanata.

Hogy lehet kijátszani a felelősséget? Hazugságokkal.

A nem-el való szavazás után közvetlenül elhangzott egy mondat:„A tanács mindig is támogatta az iskolákat, oktatást.” Érdekes, mert a nemleges szavazatok épp ennek az ellentkezőjét mondják el: nem támogatjuk az iskolákat. Logikus, hogy e két ellentétes üzenet nem lehet egy időben igaz. Legalább egyik nyilvánvalóan hazugság.

Nem vállalták a felelősséget, hogy elutasítottak egy iskolákat tisztán tartó, gyerekbarát projektet, hanem hazugságok mögé bújtak: hazugság volt az, hogy a határozattervezet jogtalanul volt napirenden és hazugság volt az, hogy már benne van a költésgvetésben. Ugyanis mások arra hivatkozva utasították el a projektet, hogy már benne van az idei költégvetésben. A szavazás előtt Veress Beáta tanácsos felhívta kollégái figyelmét, hogy nem a költségvetésre kell most szavazni, hanem a magára a projektre.

De igazából nem volt benne a költégvetésben: a költségvetésben egy hasonló, de másik termék és egy teljesen más összeg szerepelt: szenzoros WC-ülőke beszerzése 100.000 lej költségvetési előirányzat + 100.000 lej kötelezettségvállalási előirányzat.

A határozattervezetben pedig 1.500.000 lej szerepelt. Ebből az összegből minden iskola vásárolhatott volna részarányosan, attól föggően, hogy hány darabra van szüksége, az alábbi termékek közül: egyhasználatos fóliával ellátott, kézi működtetésű WC-ülőke (beszereléssel), fóliatartalékkal, kézi papírtörlő adagolók, WC-papír adagolók.

Érdemes azért tudni, hogy a városi költségvetésben szereplő tételek teljesítése nem kötelező, de egy megszavazott határozat helyi törvényként működik és megvalósítása kötelező.

Így esett meg Marosvásárhelyen, 2025 május végén, hogy egy egyszerű, de fontos iskolai higiéniai projektet – amely gyerekenként 50 lejből adott volna méltóbb körülményeket a következő tanévhez – a tanácsosok leszavaztak. A döntés nem pénzhiányon múlt. Hanem azon, hogy nem számított eléggé.

Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük