2024-ben egy olyan politikai színjáték zajlik, amire még a legcinikusabb elemzők sem fogadtak volna. Orbán Viktor, aki a nemzeti szuverenitás bástyájaként és a határon túli magyarok védelmezőjeként hirdeti magát, most egy választási kampányban George Simionnal, a szélsőségesen magyarellenes AUR párt vezetőjével tűnt fel egy közös szórólapon.
A történet nemcsak abszurd, hanem mélyen felháborító és tragikus is. Mert nem csupán egy rossz politikai döntésről van szó – hanem arról, hogy Orbán Viktor nyíltan szembefordult azokkal a magyar közösségekkel, akik évtizedeken át bíztak benne.
A gyomorforgató szövetség
George Simion neve jól ismert az erdélyi magyarok körében – és nem pozitív értelemben. Az AUR elnöke rendszeresen hangoztat nyíltan magyarellenes nézeteket, megkérdőjelezi az őshonosságunkat, és a magyar autonómia bármilyen formáját „nemzetbiztonsági kockázatnak” nevezi. Ez az ember kampányról kampányra a magyar kisebbség ellen uszít, lengeti a román zászlót Székelyföldön, és ott sértegeti a magyarokat, ahol csak tudja.
És most tessék: a „nemzet miniszterelnöke” vele szerepel egy kampányanyagban.
Orbán Viktor – aki évtizedeken át a „minden magyar felelős minden magyarért” elvét hangoztatta – most gyakorlatilag szövetséget kötött azzal, aki az erdélyi magyarság politikai, kulturális és nyelvi jogainak felszámolásán munkálkodik.
Az elvek elárulása
Orbán Viktor nem először választja a pragmatizmust az elvek helyett – de ennek most különösen súlyos ára van. A Fidesz korábban már támogatta a romániai RMDSZ-t, az EMNP-t, és minden olyan magyar szervezetet, amely autonómiát, közösségi jogokat, kulturális önrendelkezést képviselt. A határon túli támogatások rendszere sokszor jogos kritikát kapott átláthatatlanságáért, de a célját – a magyarság megmaradásának támogatását – senki nem vitatta el teljes joggal.
Most azonban Orbán ezzel a lépéssel azt üzeni: semmit nem számítanak a székelyföldi iskolák, az anyanyelvhasználat, az önrendelkezés, ha hatalmi érdeke úgy kívánja.
A magyar kormányfő George Simion melletti kiállásával nemcsak a saját szavahihetőségét nullázta le, hanem azt is világossá tette, hogy a határon túli magyar közösségek csak addig fontosak számára, amíg a magyarországi belpolitikában hasznos tőkét jelentenek. Most, hogy Simion támogatása révén egy új regionális jobboldali tengely építésére tesz kísérletet, a „nemzetegyesítés” hirtelen már nem aktuális.
Erdély: politikai laboratórium vagy feláldozható kísérleti nyúl?
A nagy kérdés persze az: miért? Miért áll össze Orbán Viktor egy olyan figurával, aki tagadja a magyar közösségek jogát az önrendelkezéshez? A válasz ott rejlik Orbán geopolitikai ambícióiban. Orbán már régóta nemcsak Magyarország miniszterelnökének tekinti magát, hanem a közép-európai jobboldal vezérének is. Ehhez pedig szövetségesekre van szüksége. A lengyel PiS és a szlovák Fico korlátozott mozgástere után új figurákat keres a térképen. Simion egy ilyen új arc lehet – karizmatikus, radikális, euroszkeptikus, Putyin-barát, és ami a legfontosabb: hajlandó részt venni Orbán európai hatalmi játszmáiban. Csakhogy Simion nem egy ártalmatlan sakkfigura, hanem egy veszélyes demagóg, aki valódi kárt okoz a magyar közösségeknek. És Orbán épp ezeket a közösségeket dobja oda neki prédának, csak hogy egy illuzórikus jobboldali blokkot építhessen Brüsszel ellen.
Ami a magyar kisebbségnek küzdelem, az Orbánnak politikai valuta.
A magyarok elleni kampányban való részvétel
Az is különösen felháborító, hogy Orbán Viktor kampányolni kezdett az erdélyi magyarok ellen. Mert nevezzük nevén a dolgot: amikor valaki arra biztatja a magyar közösséget, hogy egy magyarellenes pártra szavazzanak – akkor az nem más, mint árulás. Az erdélyi magyar közösség több mint száz éve küzd a megmaradásért, önállóságért, intézményi autonómiáért. A magyar kormány pedig mindig ezeknek a céloknak volt a külső támogatója. Most azonban egy olyan világ jött el, ahol a magyar kormányfő a magyarok által következetesen elutasított politikai erőket legitimálja.
Ez nemcsak politikai hiba – ez történelmi bűn.
A közösségi reakciók: döbbenet, düh, elutasítás
A szórólap, amelyen Orbán Viktor és George Simion együtt szerepelnek, sokként érte az erdélyi magyar közéletet. Politikusok, civil szervezetek, értelmiségiek sora döbbenten és dühösen reagált. Olyan emberek, akik hosszú évekig támogatták a Fidesz politikáját, most nyilvánosan fejezték ki csalódottságukat. A magyar közösségben – amely eddig túlnyomórészt lojalitással és hálával viszonyult a budapesti kormányhoz – most mély repedés keletkezett. Mert az emberek nem felejtik el, ki állt ki mellettük a nehéz időkben – és azt sem, ki hagyta cserben őket, amikor igazán számított volna.
Cinizmus politikai köntösben
Lehetne azt mondani: ez csak taktika. Hogy Orbán „nagyban gondolkodik”, hogy „többet lát a térképen”, mint mi, egyszerű választók. De ez csak a cinizmus új köntöse. Mert nem lehet úgy nagy stratégiát építeni, hogy közben a saját nemzettársainkat eltapossuk. Nem lehet európai szövetségi rendszert kovácsolni úgy, hogy közben a magyarság legsérülékenyebb közösségeit hagyjuk magukra. Nem lehet a nemzetegyesítés zászlajával kampányolni Budapesten, miközben Székelyföldön Simion zászlaját lobogtatják a Fidesz jóváhagyásával.
Ez nem stratégia. Ez önzés. Ez hatalomtechnika.
Mi jön ezután?
Orbán Viktor döntése – hogy szövetséget kötött egy magyarellenes párttal – precedenst teremt. A jövőben bármelyik határon túli magyar közösség joggal tarthat attól, hogy ha politikailag kényelmes lesz, a budapesti vezetés őket is eladja. Hogy a hatalom fontosabb lesz, mint a közösség. Hogy az autonómia ügye csak addig számít, amíg szavazatot hoz. De ez a döntés nemcsak Erdélyről szól. Ez a döntés arról is szól, milyen Magyarországot akarunk. Egy olyan országot, amelyik kiáll a nemzeti közösségekért, vagy egy olyat, amelyik politikai alku tárgyává teszi őket?
Orbán Viktor választott. Mi is választhatunk.
Zárszó: amikor a vezető elhagyja a közösséget
Amikor egy politikai vezető hátat fordít azoknak, akikben a legnagyobb bizalommal voltak iránta, az nem pusztán politikai hiba. Az morális bukás. Orbán Viktor most nemcsak az erdélyi magyarokat árulta el, hanem azt az eszmét is, amit egykor zászlajára tűzött: a nemzeti összetartozást, a kisebbségi jogok védelmét, a határokon átívelő magyar közösség egységét. Most már világos: Orbán Viktor nem a nemzet miniszterelnöke. Csak a saját politikai túlélése érdekli – akár azon az áron is, hogy közben a legkiszolgáltatottabb magyar közösségeket szolgáltatja ki egy szélsőséges román nacionalistának.
És ez megbocsáthatatlan.
Hanna
Borítókép: Simion és Orbán, közösen a magyarellenes jelölt szórólapján, kép forrása: G4Media
